Az e-könyv megjelentetésével szeretném megvárni az Amdileila novella végét, mert az A kőbe vésett jövő novellával együtt szeretném egy e-book-ban közzétenni a kettőt.

Az A kőbe vésett jövő novellám egy kicsit szétszórtabb, bár kerek történet lett belőle, de a novella elején még nem igazán letisztúlt stílusban írtam. Viszont van benne minden, ami ahhoz kell, hogy megértse az olvasó, hogy az évek során formálódott a jellemem, nem is kis mértékben. Látni lehet, hogy nem vagyok szeplőtlen, de az idő múlásának igenis van szerepe a szebb jellem kialakulásában. Az Amdileila-ban létezik egy rendszer, amiben az idő múlásának a lehetősége nélkül az érintettek jelleme akár tovább formálódhat.  

A Földi és a Gvokra civilizáció között megkötendő szövetségről tárgyal a két fél.
De hát mit is tudna felkínálni a kevésbé fejlett emberiség? Hát egy nagyszerű áldozatok életút programjaként kialakított rendszert.

Egy érdekes fizikai létezés mellett megvalósuló virtuális világ, mint áldozatok életút programja jelenik meg ebben a fejezetben. Az elgondolásnak ugyan vannak gyengeségei, de azért nagyszerű lenne, ha létezne ilyesmi.

Ez a fejezet több halálfélelemmel együtt járó életeseményem hatására fogalmazódott meg bennem, már első alkalommal 6-8 éves koromban, csak akkor még nem ilyen részletekkel. Az elgondolásnak vannak nehezen realizálható problémái, mint például a titoktartás legalább a rendszerben élők felé, hiszen nehéz lehet együttélni a gondolattal, hogy csak az agyunk van jelen egy rendszerben élő, fizikai formában. Nem is egyedi az elgondolás, de közel negyven éve már jelen van a gondolataim között.