Egy meglepő beszélgetés zajlik le Carlton és Amdileila között. Szemrehányást kap Carlton az elavult ötletek miatt, és érveléssorozat veszi kezdetét. Védőbeszéd készül a létezés különös alanyai számára, és egy áldozati rendszer alanyainak az érdekében.

Felépítettem egy lehetséges rendszer eszmeiségét, és most végül is megkritizáltam, elavultnak neveztem. De azért elgondolkoztam, és remélem az olvasóimat is elgondolkoztatja.

E-könyvet készítek így ebből a két novellából, nem túl terjedelmeset, de velőset.

Tapasztalatszerzés akkor is, ha félbeszakadt életút mellett kell azt biztosítani. Ez az elmélet, ami nem nélkülözi az utópisztikus gondolatokat, de mégsem utópia.

Anyukám emlékére írtam, kicsit idealizált gondolatokkal, talán nem is lenne kivitelezhető egy ilyen rendszer, de azért a legfőbb törekvésem visszaadja.

Mi lesz velem, ha elér valamilyen komolyabb betegség, vagy balesetet szenvedek? Lesz-e lehetőségem befejezni a megkezdett életutam, akár passzívabb kapcsolattartás mellett?

Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem egyik unokázós, családlátógatós eseményem során. Jó ha az embernek van kapcsolattartása, főleg családtagokkal, akikhez jobban kötődik, de ezt a kapcsolattartást félteni is lehet. Mivel hajnalban megfogalmaztam egy a kérdésnél felvetett problémát megoldani képes rendszert, igaz gyenge lábon álló realitással, így a válaszom a rendszer reálisabbá tétele melett egy részleteibe menő tervezés is, továbbfejlesztési lehetőségekkel, félelmekkel, és negatív sajátosságokkal is. A sci-fi világában pedig mindig van egy fejletteb technológiai hátterű szövetséges, így az elképzelt lehetőség ebben a novellában megvalósul.